Sikeres operaénekesként a harmincas éveimre már elég jól kerestem ahhoz, hogy drágább hobbikat is meg tudjak engedni magamnak. Na, nem azért, mintha nagyzolni szerettem volna bárkinek is, de világ életemben vonzottak bizonyos tevékenységek és mindig fájt értük a szívem, mert nem volt elég pénzem rá. Többek között motorozni szerettem volna mindig megtanulni, szóval vásároltam magamnak egy motort. Lehet, hogy kicsit rosszul csináltam, de jóformán senkitől nem kértem tanácsot, csak bementem egy üzletbe és megvettem egyet, ami megtetszett. Közben kijártam a motoros sofőriskolát is, na, ott azért mát megtanultam egyet, s mást a dologról. A vizsgáim egyből sikerültek, utána azonnal vettem magamnak egy sisakot és elindultam, hogy kipróbáljam a motorbiciklimet.
Hihetetlen érzés volt suhanni, tudni, hogy a saját járgányomon ülök és nem a tanár mondja meg, hogy mit csináljak. Egész nap csak száguldoztam és a nagy izgalomban nem is vettem észre, egészen addig, amíg leszálltam, hogy mennyire megfagytak a kezeim, a bokám, valamint a mellkasom is ki volt hűlve, mert a dzsekimen átfújt a szél. Este, az ágyban már alig bírtam magam egyben tartani és reggelre persze elkaptam egy jó kis torokgyulladást. Az egész operaszínház ki volt akadva rám, amikor megtudták, hogy beteg vagyok, hiszen másfél hét múlva lett volna egy bemutató, amiben főszerepet játszok. Nem mertem bevallani nekik, hogy saját figyelmetlenségem miatt történt az egész, hiszen nem öltöztem fel kellően motorozás közben.
A barátnőm persze azonnal kiszúrta a dolgot, hogy mi történhetett és meg is kaptam rendesen miatta a fejmosást. De hiába, nem volt mit tenni, otthon feküdtem és pihentettem a hangszálaimat. Haragos voltam én is magamra, hiszen ha kicsit okosabb vagyok, és előre gondolkodom, nem történik ez meg velem.
Aztán unalmamban, az ágyban fekve és a telefont görgetve, rájöttem, hogy vennem kellene magamnak motoros ruhát, hogy többet soha ne fordulhasson ez elő. Beleéltem magam a keresgélésbe és több márka átnyálazása után találtam egyet, ami igazán megtetszett: egy magyar brand termékeibe szerettem bele. Mindenféle motoros ruhát árultak: kesztyűket, dzsekiket, nadrágokat és még cipőket is. Türelmetlen vártam a felépülésemet, és egyre csak az előadásnak egy feldolgozását hallgattam, amivel mi is készültünk. Időközben megtudtam a hírt, hogy miattam végül elhalasztják a premiert egy hónappal későbbre.
Első lépésem, ahogy kiszállhattam az ágyból, a Sixgear egyik boltjába vezetett, ahol másfél órán keresztül próbálgattam a motoros ruhákat, nézegettem magam a tükörben, emelgettem a karomat és a lábaimat, próbáltam kitalálni, hogy mennyire állják a szelet a ruhák. Aztán kiválasztottam néhány darabot és elindultam velük haza. Otthon újból magamra öltöttem az új cuccokat és elmentem egy próbaútra. Nagyon meg voltam elégedve az új ruhámmal, hiszen sehol nem fújt be rajta a szél, ugyanolyan jól éreztem magam három órával később, amikor leszálltam a motorkerékpárról, mint előtte, amikor felültem rá.
Másnap mentem próbára, ahol nagyon boldogan fogadtak a munkatársaim, örültek, hogy visszatértem és mind kerekre tárult szemekkel bámulták, hogy miért érkeztem motoros szerkóban. Mondtam nekik, hogy vettem egy motorbiciklit és ezentúl azzal fogok járni. Elég jól elbeszélgettünk. Próbáltam kikerülni a témát, hogy a saját balgaságom miatt kaptam a torokgyulladást, de azért elmeséltem nekik, hogy mennyire fontos a megfelelő öltözet, és hogy én milyen minőségi darabokban vagyok most. Az egyik kolléganőm azonnal kíváncsi lett a Sixgearre, mivel szeretett volna a fiának ajándékot vásárolni, mivel közeledett a születésnapja. Aznap este elkísértem őt az üzletbe, ahol én vásároltam. Segítettem neki kiválasztani a megfelelő ajándékot: egy dzsekit vettünk, ami még a nyári melegben is használható. Én pedig vásároltam magamnak még egy pár kesztyűt, csak úgy, biztonságból.
Azóta sem volt bajom az időjárással a motorbiciklimen, a premiert pedig egy hónappal később megtartottuk. Hatalmas sikert arattunk a darabbal, a nézősereg őrjöngve tapsolt, amikor befejeztük az előadást. Örülök, hogy ekkora siker lett a darabból és örülök, hogy végre van egy hobbim, ami boldoggá tesz.