Képzeljük el, egy hosszas addiktív időszak után, milyen katarzis lehet, hogy valaki végre kinyilatkoztathatja ezt a rövid kis tőmondatot! Túlzás nélkül, reálisan.

Magyarországon – és persze nem csak nálunk – szinte automatikusan összekapcsolódik a zenére bulizás az alkoholfogyasztással. Ha kimondjuk azt a szót, hogy „buli”, sokak fejében egyszerre jelenik meg a hangos zene, a tánc, a barátok és a pohár a kézben. Mintha a jó hangulat egyik feltétele lenne az ital. De vajon miért alakult ez így, és miért lehet ez veszélyes?

Az egyik ok kulturális. A magyar társasági életben régóta jelen van az alkohol mint „hangulatoldó”. Lakodalmakban, fesztiválokon, koncerteken, házibulikban természetesnek számít, hogy koccintunk. A zene pedig eleve érzelmeket mozgat meg: felszabadít, felpörget, vagy éppen meghat. Az alkohol hasonló hatást ígér – oldja a gátlásokat, bátrabbá tesz, segít kilépni a hétköznapi szerepekből. Így a kettő könnyen egymás mellé kerül: zene + ital = felszabadultság.

A másik ok pszichológiai. Sokan nehezen engedik el magukat józanul. Félnek attól, hogy cikinek tűnnek tánc közben, hogy nem elég lazák, nem elég viccesek. Az alkohol gyors, könnyen elérhető „megoldásnak” tűnik a szorongásra. Egy-két ital után csökken az önkontroll, oldódik a feszültség – legalábbis rövid távon. Így alakul ki az a minta, hogy „bulizni csak piával lehet igazán”.

Ez azonban több szempontból is veszélyes. Ezért jöttek létre olyan profi, tengerentúlról importált módszereket alkalmazó intézmények, mint a Felépülők központja Veszprém megyében. Hogy minél többen mondhassák el hazánkban is idővel: leszoktam az alkoholról!

Miért olyan nehéz ez? Egyrészt a közgondolkodás könnyen normalizálja a túlzott alkoholfogyasztást. Ha minden szórakozási forma automatikusan ivással jár, akkor az ivás nem különleges alkalom, hanem alapértelmezett viselkedés lesz. Így észrevétlenül nőhet a mennyiség és a gyakoriság is. Másrészt az alkohol tompítja az ítélőképességet: nő a balesetek, konfliktusok, erőszakos helyzetek, meggondolatlan döntések kockázata. Sok tragikus közlekedési baleset, verekedés vagy nem kívánt szexuális helyzet hátterében ott van az ittas állapot.

Hosszabb távon pedig az a legnagyobb veszély, hogy a fiatalok megtanulják: örömöt, felszabadultságot, közösségi élményt csak tudatmódosító szer segítségével lehet átélni. Ez torz üzenet. A zene önmagában is képes eufóriát, közösségi összetartozást és mély érzelmi élményt adni. Ha azonban mindig alkohollal társul, akkor a természetes örömforrások háttérbe szorulnak.

Fontos lenne tudatosítani, hogy a bulizás és az alkoholfogyasztás nem szinonimák. Lehet táncolni, énekelni, nevetni és hajnalig beszélgetni józanul is. Sőt, sokszor épp így maradnak meg tisztábban az élmények, és így kerülhetők el a másnapi szégyenérzetek vagy fizikai rosszullétek.

Az alkoholizmus nem csupán egy egyént érintő probléma, hanem egy egész családi rendszert megbetegítő állapot. Erre a felismerésre épül a felepulok.hu oldalon bemutatott központ munkája, amely Magyarország egyik meghatározó magánkézben lévő addiktológiai intézménye. A központ alapvető hitvallása, hogy az alkoholbetegség nem jellemhiba vagy akaraterő kérdése, hanem egy krónikus betegség, amelyből bár teljesen meggyógyulni nem lehet, de megfelelő segítséggel és életmódváltással tünetmentessé tehető.

A szakmai munka gerincét a világszerte elismert Minnesota-modell adja. Ez a módszer szakít a hagyományos, pusztán gyógyszeres kezelésekkel; helyette az önismeretre, a csoport erejére és a betegségtudat kialakítására helyezi a hangsúlyt. A központ legismertebb szolgáltatása a 28 napos felépülési program, amely a Balaton-felvidék nyugalmában, Szőcön zajlik. Ez az intenzív hónap lehetőséget ad a függőnek, hogy kiszakadva a megszokott környezetéből, sorstársak között, szakértő irányítás mellett tegye le a józanság alapköveit.

A Felépülők egyik legnagyobb ereje a hitelességben rejlik. Az alapító család és a munkatársak jelentős része saját élményű segítő: ők maguk is megjárták a függőség mélységeit és sikeresen felépültek. Ez a közös sors olyan bizalmi hidat épít a segítő és a kliens között, amely a klasszikus orvos-beteg viszonyban ritkán tud létrejönni. Itt a páciens nem egy sorszám, hanem egy sorstárs, aki előtt van példa a változásra.

A központ neve – Családi Felépülési Központ – nem véletlen. Vallják, hogy a függőség „családi betegség”, ahol a hozzátartozók gyakran társfüggővé válnak. A program ezért nagy hangsúlyt fektet az edukációra és a családtagok támogatására is, hiszen a tartós józansághoz elengedhetetlen, hogy az otthoni környezet is változzon és támogatóvá váljon.A felepulok.hu üzenete egyértelmű: van kiút az alkohol fogságából. A diszkrét környezetben zajló állapotfelmérések, a budapesti és veszprémi konzultációk, valamint a bentlakásos program együttesen kínálnak professzionális alternatívát azoknak, akik készek szembenézni a betegségükkel. A cél nem csupán az ivás abbahagyása, hanem egy új, minőségi és örömteli józan élet felépítése.

Ha neked is van érintett hozzátartozód vagy magad óhajtod egyszer kimondani a címben idézett, bűvös mondatot, mert súlyosan érintett vagy szintén, kattints ide: leszoktam az alkoholról !