Itt a tavasz, a motorozás ideje. Mindenki ki van éhezve a napsütésre, a természet adta szabadságra. A hosszú télnek köszönhetően, kevés napfényhez jutottunk, és az energia készletünket feléltük. De most süt a nap, és fel tudunk töltődni. Minden lehetséges percet kihasználhatunk, hogy magunkba szívhassuk az éltető energiát. Igen ez jól is hangzik, de az az igazság, hogy jelen pillanatban, egy kórházi ágyban fekszem, és a második infúziót csepegtetik a karomba. Nekem jelen pillanatban ez jelenti a feltöltődést. Történt ugyanis, hogy a nagy örömködést, a
tavasz iránti éhségemet, kicsit úgy mint egy rakoncátlan kiscsikó, eszetlenül, és kontroll nélkül kezdtem el élvezni. Mint egy kisgyerek, aki csak úgy falja az édességet, hogy el ne egyék előle. Valahol úgy látszik mindig gyermekek maradunk, a lelkünk mélyén. Egy szombati, gyönyörű napsütéses regelen, mikor felébredtem, kitaláltam, hogy végre előszedhetem a télen már felkészített motoromat, és ki megyek a közeli krosszpályára, hogy ugrassak egy párat. Erre vártam egész télen, és most minden egybe vágott. Szép idő, jó motor, és szabadidőm is volt rá aznap bőven, hogy a hobbimnak élhessek. Kitoltam hát a motort a garázsból, és beindítottam, hogy zenéljen nekem egy kicsit. Igen mert aki a motorozás szerelmese, annak a motor berregése muzsika. Minden motor más és más dallamot játszik. Olyan mintha személyisége lenne, és a gazdája kedvében szeretne tenni, és azon a hangon szólal meg amit a legjobban szeret. Ezzel köszöni meg a törődést. D egyet nem szabad elfelejteni. A törődés, nem csak a motornak jár, hanem elengedhetetlen hogy a magunk biztonságával is foglalkozzunk. Egyet sosem tévesszünk szem elöl. Ezek a gépcsodák, nagyon erősek, és kíméletlenül, de pontosan hajtják végre azt amit parancsolunk nekik. Nem a gép a hibás, ha egy rossz parancs, vagy egy rossz felkészítés eredményeként hiba történik a végrehajtás során. Ez történt nálam is. Tovább a cikkre
...
Read More