A tavaszi feltöltődés, és annak veszélyei

Itt a tavasz, a motorozás ideje. Mindenki ki van éhezve a napsütésre, a természet adta szabadságra. A hosszú télnek köszönhetően, kevés napfényhez jutottunk, és az energia készletünket feléltük. De most süt a nap, és fel tudunk töltődni. Minden lehetséges percet kihasználhatunk, hogy magunkba szívhassuk az éltető energiát. Igen ez jól is hangzik, de az az igazság, hogy jelen pillanatban, egy kórházi ágyban fekszem, és a második infúziót csepegtetik a karomba. Nekem jelen pillanatban ez jelenti a feltöltődést. Történt ugyanis, hogy a nagy örömködést, a capriola-sport-140325_1280tavasz iránti éhségemet, kicsit úgy mint egy rakoncátlan kiscsikó, eszetlenül, és kontroll nélkül kezdtem el élvezni. Mint egy kisgyerek, aki csak úgy falja az édességet, hogy el ne egyék előle. Valahol úgy látszik mindig gyermekek maradunk, a lelkünk mélyén. Egy szombati, gyönyörű napsütéses regelen, mikor felébredtem, kitaláltam, hogy végre előszedhetem a télen már felkészített motoromat, és ki megyek a közeli krosszpályára, hogy ugrassak egy párat. Erre vártam egész télen, és most minden egybe vágott. Szép idő, jó motor, és szabadidőm is volt rá aznap bőven, hogy a hobbimnak élhessek. Kitoltam hát a motort a garázsból, és beindítottam, hogy zenéljen nekem egy kicsit. Igen mert aki a motorozás szerelmese, annak a motor berregése muzsika. Minden motor más és más dallamot játszik. Olyan mintha személyisége lenne, és a gazdája kedvében szeretne tenni, és azon a hangon szólal meg amit a legjobban szeret. Ezzel köszöni meg a törődést. D egyet nem szabad elfelejteni. A törődés, nem csak a motornak jár, hanem elengedhetetlen hogy a magunk biztonságával is foglalkozzunk. Egyet sosem tévesszünk szem elöl. Ezek a gépcsodák, nagyon erősek, és kíméletlenül, de pontosan hajtják végre azt amit parancsolunk nekik. Nem a gép a hibás, ha egy rossz parancs, vagy egy rossz felkészítés eredményeként hiba történik a végrehajtás során. Ez történt nálam is.

Biztonság, mint alap feltétel

Hiába készítettem fel alaposan a motoromat a téli csendes időszakban, ha a saját biztonságom érdekében nem tettem meg mindent. A hanyagságnak ára van! Tudomásul kell venni, hogy vannak költségei ennek a gyönyörű hobbinak, mint mindennek. Ne spóroljunk a saját biztonságunkon, mert hatalmas árat fizethetünk érte, és ez az ár nem biztos, hogy megéri. Olyan védő felszereléseket lehet vásárolni manapság, hogy nagy mértékben lecsökkenti a sérülés lehetőségét, és óv minket a fizikai hatásoktól, amiket adott esetben ez a kevésbé sem veszélytelen sport nyújt. Értem ez alatt a hideg elleni védelmet, a kavicsok, vagy más egyéb felverődő tárgyak okozta sérülések elkerülését. De akár a borulás okozta, ütés és csúszás okozta sérüléseket is. Mert tudjuk, hogy ezek sok esetben velejárói ennek a sportnak. „Ha teszel valamit, azt rendesen tedd!” Mondta az apám, gyerek koromban, és ebben az eszmében nőttem fel. Általában tartom is magam ehhez. De most egy kicsit elcsábultam, és az alapvető biztonsági szabályt buta módon elhanyagoltam. Meg is fizettem az árát. Fejsérüléssel fekszem a kórházban, és vizsgálatok sora vár még rám, hogy megállapítsák a hanyagságom árát. Remélem az én hibámból tanulva, páratoknak tudok figyelmeztetés lenni. Akkor legalább legyen valami értelme a hanyagságomnak.

Inkább sisak mint koponya CT

Tehát higgyétek el inkább megéri, egy jó sisakra költeni, mint hogy a fejsérüléssel járó tortúrát végig keljen járni. Nem is beszélve a környezetünknek okozott stresszről. Nem éri meg ezen spórolni. Most én rá érek, és böngészek, készülök a felépülésem utáni motorozásra. Nézegettem teszteket, és olvasgattam fórumokat és tudom mire van szükségem. Na persze ezt eddig is tudtam, de most már tudom milyen a megfelelő, crossz bukósisak.  Megtudtam, hogy sok szempontot kell figyelembe venni de megéri, hogy a legmegfelelőbbet válasszuk. A biztonságunk megérdemli ezt, és ha már egy ilyen hobbit választottunk, akkor azt felelősséggel tegyök. Nem csak magunkért, hanem a környezetünkért is felelősséggel tartozunk. Ezt nem szabad elfelejtenünk soha. Én megtanultam a leckét, és remélem lesz aki figyelmét fel tudtam kelteni, és elkerüli azt amit én nem tettem. De megteszi azt amit én szintén nem tettem. Kívánok, „Széles utat”!