Nagy bajban voltam, hogy hogyan is szerettessem meg a lányommal, az angol nyelvet. Valamiért nagyon utálta, és hiába is próbálkoztam mindenféle módszerrel, egyik sem vált be. Te tudtad volna, hogyan segíts ezen a gondon?

Az általános iskola

Már óvodás korában elég érdeklődő volt lányom Hanna minden iránt. Minden érdekelte. Szívesen kreatívkodott, ragaszott, de ha kellett, verset is tanult. Szeretett rajzolni, könyveket nézegetni, mesét hallgatni, így nem is volt kérdés, hogy hat évesen, nyugodtan menjen iskolába. Meg tudott ülni a fenekén, nem ficánkolt, szépen dolgozott. Nagyon várta már, hogy bekerüljön, a számok világába, és meg tanuljon számolni. Emlékszem, nagyon helyes volt, ahogy a betűk iránt érdeklődött. Mivel még nem ismerte őket, mindig jött, és a kis játék laptopján kérdezte, hogy ez milyen betű, az milyen betű? Aztán amikor már tudta ezeket, akkor jött, és leírt egy két betűs szavakat. Mint az APA. Nagyon boldog volt, amikor elolvastam, hogy mit is írt le. Onnantól kezdve, nem volt megállás. Igaz, olvasni soha nem tanítottuk, mert úgy véltük a férjemmel, hogy ezt ráér majd az iskolában megtanulni.

Mivel nagyon érdekelték a betűk, úgy döntöttünk, hogy születésnapjára kap egy olyan táblát, amin betűk vannak. Találtunk is az interneten, egy nagyon szuper fa táblácskát. Az egyik felén betűk voltak, az ABC összes betűjével, a másik felén pedig rajzok, a betűk a rajzok kezdő betűi voltak. Emlékszem, milyen izgatott volt, hogy mit is fog kapni szülinapjára. Határtalan boldog volt, mikor felfedezte, hogy mi is az.

A nehézségek

Az általános tantárgyakkal nem is volt gondunk soha. Mindig mindent megcsinált. Persze, mint minden gyerek, ő sem volt tökéletes, és voltak néha hibái, de mindig tenni akart, és jobb lenni.

Semmivel nem volt problémánk, kivéve a nyelvet. Nem igazán szerette, és nem is kötötte le. Sokáig gondolkodtunk, hogy mit is tegyünk. Persze elvittük korrepetálásra, külön órára, de nem akart semmi segíteni.

Felső évfolyamba kerülve, mi sem változtak ezek a dolgok, így kénytelenek voltunk elgondolkodni azon, hogy most már tényleg valamit ki kell találni, valami olyan megoldást, ami hatásos.

Mint minden tini lány, szeretett zenét hallgatni ő is. Számos zenekar számait tudta, énekelte is. Persze a magyarokkal nem is volt gondja, de az angol együttesekkel már igen. Nem értette, hogy mit énekelnek, ha pedig énekelni akarta, nem tudta rendesen kimondani. Azon gondolkodtam, lehet ez lesz a megoldás a közös problémánkra.

ha rá tudom venni, hogy jobban érdekelje, hogy ki tudja mondani azokat a szavakat, amiket énekel, hogy megértse, hogy miről is énekel a kedvenc tini együttese, akkor megoldódik a gond.

A megoldásunk

Elkezdtem vele együtt hallgatni ezeket a számokat, énekelgettem, dúdolgattam. Mindig kérdezte, hogy mit is mondanak, én pedig készségesen válaszoltam neki. Egy idő után már őt is zavarta, hogy mindig meg kell kérdeznie, hogy mit mondanak, vagy hogyan kell kiejteni a szavakat.

Felajánlottam neki, ha gondolja, szívesen beíratjuk egy angol nyelvtanfolyamra, hogy segítsen neki az alapok megtanulásában. Biztosan találunk neki egy megfelelő vele egy korúakból álló csapatot, ahol jól érzi magát, és megszereti végre a nyelvet is.

 

Hát nem volt egyszerű! Utólag visszagondolva, évekig küzdöttünk a problémával. Nehéz a kamasz gyerekekkel tényleg. Én nem is gondoltam volna, pedig a barátnőm is figyelmeztetett. Az ő lánya, három évvel idősebb, és már volt tapasztalata. Persze, a mi esetünkben nem tudott megfelelő tanácsot adni. Mára megoldódott szerencsére minden gondunk, ami a tanulást illeti. A tanfolyam is bevált, szeret járni, és végre szereti az angol nyelvet is.