Sokszor hallom, hogy sok ember a zenevilágban nem tud megbirkózni a hírnévvel és az ezzel járó stresszel. Bár nekünk erről fogalmunk sem lehet, azért el tudom képzelni, hogy milyen nehéz lehet az, hogy az ember például a sarki boltba se mehet le anélkül, hogy felismernék vagy fényképet készítenének róla. Persze ez nem annyira a hazai sztárokra igaz szerintem, hanem azokra, akik világszerte is ismertek. Nekik aztán nem lehet egyszerű az életük. Ezért nagyon sokan vagy az alkoholhoz vagy pedig más egyéb tudatmódosító szerekhez nyúlnak, hogy valahogy el tudják viselni ezt az állandó nyomást. Persze sokan mondhatjuk, hogy lehetne ezt máshogyan is kezelni, de sosem tudhatjuk, mi hogy reagálnánk, ha még nem voltunk ezeknek az embereknek a cipőjében.

Bár nálunk ez a probléma nem a zenevilágban jelentkezik, sokan a hétköznapi problémáink elől is az alkoholba menekülnek. Bele sem gondolnak, de elindulnak így egy olyan lejtőn, ahonnan sokszor önerőből nem lehet visszamászni. Az alkoholizmus fázisai különbözőképpen jelenhetnek meg egyénenként eltérően. Sokszor a családnak nagyon fontos szerepe van a gyógyulásban, de ha már ez sem segít, nem kell aggódni akkor sem, mert van megoldás.

Létezik itthon, Magyarországon is egy olyan rehabilitációs program, aminek célcsoportja az alkoholfüggő emberek. Az ott dolgozó szakemberek tisztában vannak azzal, mennyire nehéz az embernek megszabadulnia a démonaitól, főleg ha ilyen függőség formájában van ez jelen. De szerencsére ennek a programnak köszönhetően lehetősége van mindenkinek arra, hogy kigyógyuljon az alkoholizmusból. Mindezt egy olyan intézmény biztosítja, ami nagyon nyugodt környezetben, teljes diszkrécióval várja a pácienseket. Minden igényt igyekeznek kielégíteni, így például a program résztvevői étlapról választhatnak ebédet és vacsorát is, illetve számos lehetőség van sportolásra is, így senkinek nem kell lemondania semmiről, kivéve persze az alkoholról.

De szerintem az is nagyon fontos, hogy nem csak magukat a pácienseket, hanem a családot is bevonják a gyógyulási folyamatba. Ez szerintem nagyon fontos szempont, hiszen a család az, aki a beteg mellett mindig ott van, és ha ők nem támogatják, akkor a dolog veszett fejsze nyele. De ami a legnagyobb pozitívum szerintem az egészben, az az, hogy nem csak az ott tartózkodásra figyelnek, hanem az intézményen kívüli életre is, ezzel biztosítva az élethosszig tartó józanságot.